Tegnapi napomat úgy terveztem, hogy egy kedves ismerősömmel a kora délutáni órákban, ezen a héten folytatom a tréninget a fitness teremben. De aztán belemerültünk a munkába itthon, így a tornát nélküle kellett megejtenem - de már este.
4. edzésnap - 2011. április 12.
Én nem tudom mely gyakorlatsortól, de még tegnap is olyan izomlázam volt végig a combomban, a vádlimban - megjegyezem, nagyon kellemes feszülő érzéssel párosulva. Az pedig kifejezetten kellemes meglepetés volt a héten, hogy egy kedvenc kék lenvászon nadrágomba BELEFÉRTEM, nem feszült rajtam - nem is akartam levenni két napig! Akik másnap is ebben a nadrágban láttak, gondolhatták, hogy mennyire gáz egymás után kétszer abban a ruhában lenni, de nem győztem betelni a kedvenc ruhadarab újbóli viselésével. Azért ma már fogtam bedobtam a mosógépbe.
A szóban forgó ismerősöm: Marika. Átjött, hogy megtanítsam erre-arra weboldalkészítés ügyben, s még múlt héten beterveztük, hogy az okítás után mindketten elmegyünk edzeni. Aztán addig-addig ment a munka és úgy belemelegedtünk, hogy már csak azt láttuk, félöt van, neki pedig mennie kell egy másik helyre. Sebaj, majd legközelebb bepótoljuk - remélem.
Elmentem a kislányomért a birkózó edzésre (!!!), hazasétáltunk, majd itthon el kezdtem összepakolászni. Közben a férjem is már úton volt hazafelé a munkából, szóval egy füst alatt felvett engem és elröpített az edzőteremhez. Én bementem, ő hazagurult - mármint az autóval.
Rá kellett döbbennem, hogy a 17-18 órás időszakban finoman szólva teltház van az egész fitness komplexum területén. Csoda, hogy volt öltözőszekrényem. Átvettem a tornaruhámat (hosszú nadrág, hosszú póló - ahogy az az önbizalomhiányos bálnák esetében szokás) és irány fel a második emelet.
Az összes futógép vagy üzemen kívül volt, vagy épp elfoglalta valaki. Az ellipszis trénerek is mind foglaltak voltak. Maradt hát egy új eszköz (mármint nekem új, egyébként régi) a lépegető-gép (én hívom így)vagy lépcsőzőgépnek is hívják.
Ráálltam, majd azt vettem észre, hogy mindkét lépegető velem együtt leereszkedett a földig. Be kellett írnom a szerkenytűbe a súlyomat és hogy hány percig szeretnék rajta lépegetni. Nagy naívan beírtam, hogy HÚSZ perc.
Az első HÁROM perc még ment valahogy, de már alig vártam, hogy legalább az ÖT percig eljussak a nélkül, hogy ne haljak meg ott a nyílt színen! Öt perc után abbahagytam, kiköptem a tüdőmet és megittam egy liter ásványvizet. Gondoltam, azért nem adom ilyen könnyen magam, meg milyen ciki már így ezt feladni. Na megint nekiálltam, s most 15 percet egyhuzamban sikerült lépegetnem. Nagyon kemény! Így még nem fáradtam le és nem izzadtam le még fitness géptől, mint ettől! Ajánlom mindenkinek, hogy ha még nem próbálta ki, tegye meg.
Közben felszabadult egy futógép, úgyhogy rárepültem. 20 percig sétáltam 8-as dőlési fokozatban, 3.5 km/h sebességgel. A lépegető géphez képest ez már sima sétálgatásnak tűnt a virágos tavaszi réten.
Ezután jöttek a "szét-és-össze" combgyakorlatok 30 kg súllyal 5x20 ismétléssel. Majd ezt követte az 5x20 hasprés a bordásfalnál. Ezután eveztem 500 métert, majd levezetésképpen 10 percet még eltöltöttem az akkorra már felszabadult ellipszis tréneren.
Tegnapi napon tehát 85 perces edzést tartottam magamnak. Koncentrált terhelés, izzadás, zsírégetés.
Persze mikor mentem vissza az öltözőbe, remegtek a combjaim a lépcsőn, de megérte. A másik nagy dolog, hogy már a férjem is megjegyezte, hogy milyen sima a bőröm! :) - na már ezért is megéri.
